Odalent a vendégek már szinte mind hazamentek. Csak a ház lakói maradtak ott, őket is egy nem mindennapi látvány foglalta le, amit Harry meg is jegyzett.

- Hűha! Itt a világ vége? Perselus Piton a rettegett pincerém esti mese gyanánt bájitalrecepteket mesél a kisgyerekeknek! De, ami még ijesztőbb, a srácok még élvezik is – ennél a pontnál mindenkiből kitört a nevetés. Piton talán életében először kissé elmosolyodott azon, ami következett. Ugyanis a gyerekek egyöntetűen felálltak és karba tett kézzel körbeállták Harryt.

- Törpék ugye nem akartok bántani?

- Ne viselkedj csúnyán Perselusszal! – oktatta ki Teddy szülei megrökönyödését váltva ki.

- Igen ő rendes, és tetszik, ahogy mesél! – folytatta Heléna. Közben Antonius visszaszaladt Pitonhoz és az ölébe mászott.

- Meg ő vicces is és ha… ha lenne apukám, akkor biztos olyan lenne, mint ő! – Piton ekkor vörösödött el, de az első sokk után jött a következő. Antonius egy cuppanós puszit nyomott a férfi arcára majd a hulla sápadt Hermionéhoz szaladt. – Mami, fáradt vagyok, megyünk aludni?

- Pe… persze csak még elköszönök a többiektől. Ti menjetek csak előre, majd én is megyek.

- Jó, de siess! – aztán a három kicsi fölszaladt az emeletre kínos csendben hagyva a felnőtteket.

- Azt hiszem, én most hazamegyek. – Piton felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé. Molly kiabált utána.

- De Perselus! A te szobád az alagsorban van!
A férfi zavarodottan indult el a pince felé. Hermione kétségbe esve nézett Harryre, aki bocsánatkérően mosolygott vissza.

- Bocs, ezt elfelejtettem mondani. Piton úgy három hete lakik itt, mióta a halálfalók lerombolták a házát.

- Ezt úgy érted, hogy végleg lebukott? – vette át a szót Draco, aki eddig csöndesen figyelt.

- Már sajnos régebben, úgy egy éve. Nem vettétek észre rajta, hogy mennyire le van törve, és még mindig nehezen mozog!

- Most, hogy mondod, elég nyúzott volt a képe. Szerencsétlen, biztos nem tud mit kezdeni magával… Ennyi ideig kémkedett, most meg itt ül és malmozik.

- Dracónak igaza van. Teljesen maga alatt van, de nem a sérülései miatt, hanem azért mert nem tud mit kezdeni magával. De… most talán… – Harry furcsán nézett a gondolkodó lányra, aki csak erre eszmélt föl.

- Te… meg mit nézel így? Nem… Nem szeretem ezt a tekintetet! Bármit találtál ki, ellene vagyok! – darálta a lány.

- Én csak azon gondolkoztam, hogy mi is egy mardekáros fő jellemzője?

- A ravaszság – vágta rá azonnal Draco.

- Nem teljesen. A ravaszság is, de még jobban a bizonyítási vágy – helyesbített Hermione. Itt pedig már mind a két srác Hermionét nézte, cinkos pillantást váltva, amitől a lányt kirázta a hideg.

- Te is arra gondolsz, amire én? – kérdezte Harry a szőke férfit.

- Azt hiszem igen Potter. Szerintem Hermione tökéletes lenne arra, hogy Perselusnak újra legyen egy kis egészséges versenyszelleme. Láttátok az arcát, mikor Hermione beszámolt a tanulmányairól. Szinte lángolt a tekintete! – Hermione elképedve hallgatta Dracót.

- Igaz – bólintott Harry – Szerintem egy kis versengés nem ártana. Már van is egy tervem. Holnap megmondjuk Pitonnak, hogy Hermione azért jött vissza, hogy segítsen neki bájitalokat készíteni, mivel ő mostanában „gyengélkedik”. Persze nem győzzük majd dicsőíteni Hermione munkáját és azt se, hogy mindezt gyereknevelés mellett teszi. Ez eléggé felidegesíti Pitont ahhoz, hogy újra maximumon működjön.

- Egész jó ötlet, Potter! Az öreg motornak csak egy kis rúgás kell és máris kész lefutni több kilométert. De ha már itt tartunk, én egy másik elérhető célt is javasolnék. Ez talán kevésbé veszélyes, és nem kell attól tartani, hogy a nagy vetélkedésben felrobbantják a házat.

- Mégis mi lenne az? – Hermione kétségbeesetten kapkodta ide-oda a fejét. Felkészült a legrosszabbra, miszerint a két férfi most dönt hátralevő életéről.

- Szerintem hozzuk össze egy okos, kedves, nővel, aki mellesleg szép is. Az persze nem árt, ha ért valamicskét a bájitalokhoz.

- Lehet, hogy igazad van, de ne legyen öreg, nem hinném, hogy Piton egy ráncos banyával akarna együtt lenni. Persze az se kizáró ok, ha a nőnek már esetleg van egy gyereke. Már csak azt kéne megtudni, hogy hol találunk ilyen nőt? – Harry a lány felé nézett – Te esetleg nem ismersz ilyet, Hermione?

- Nem. Nem! NEM! – hajtogatta és egyre csak rázta a fejét. – Erre nem vesztek rá! Ugyan már, mégis mit gondoltok?! Piton majd pont VELEM állna le. – Itt halkabbra fogta – Azok után, hogy ráküldtem egy Exmemoriamot? Ti tiszta hibbantak vagytok!

- Oké, akkor marad az első terv. Abban benne vagy? – A lány kelletlenül ugyan, de bólintott, majd elindult az emeletre fiához. A két srác még lent maradt és tovább folytatták az eszmecserét.

- Szerintem a második terv még koránt sincs lefutva. Egyik részről sem – állapította meg Draco.

- Gondolod, tennünk kéne valamit ez ügyben? – kérdezte Harry gyanúsan csillogó szemekkel.

- Szerintem igen Potter. – Fölemelte a kezében tartott poharat és Harry felé nyújtotta.

- Ezzel arra célzol, hogy a Mardekár és a Griffendél fogjon össze a jó ügy érdekében?

- Talán. Hiszen most egy közösen szeretett nőről van szó. Akkor hát? Hermionéra! – kezdte Draco.

- A nővérünkre! – folytatta Harry. A két pohár csilingelése még visszhangzott egy ideig, majd a közeledő este homályába veszve elhalkult.

A másnap reggeli események a legbiztatóbb eredménnyel zárultak. Miután bejelentették, hogy Hermione átveszi Perselus helyét, a férfit majd szétvetette a méreg. Ennek hangot is adott, aminek a következménye egy kicsikart közös labor lett. A fiúk már így is fél sikert arattak, de nem érték be ezzel. Ugyan, magánprojektjüket kissé elnapolták, de nem tettek le róla.

A hetek csak teltek és a terv lassan körvonalazódott a szövetségesekben. Folyamatosan figyelték mind Hermione, mind Perselus reakcióit. Hogyan viselkednek egymással, a munkájukkal kapcsolatban. Harry még azt is a fejébe vette, amikor elnézte a játszadozó Antoniust, hogy Piton, ha nem is emlékszik rá, valahol mélyen érzi, hogy van valami köze a gyerekhez. Ezt ki is fejtette barátnőjének, aki csak egy vállrándítással válaszolt rá. Végül a nagy hadműveletet beindították.

- Nem gondolod Potter, hogy csúnya dolog egy gyereket használni csalinak?

- Ebben az esetben nem. Á, már itt is van – közeledett az éppen egy könyvet nézegető Antoniushoz. – Szia, kisöreg!

- Sziasztok! Mit csináltok? – kérdezte gyanakodva a gyerek.

- Mi semmit, csak gondoltuk megnézünk téged. Annyira egyedül ülsz itt. Hol van Heléna? –nézett körbe Draco. A kisfiú nagy levegőt vett és durcásan panaszkodni kezdett.

- Heléna megint Teddyvel játszik! Engem nem engednek oda!

- Hát ez nem szép dolog, majd beszélek velük. – ígérte Harry együtt érzőn. – Miért nem játszol mással? Tudod én is szoktam a kislányommal játszani. Szeret bújócskázni.

- Azt én is szeretek! De… nekem nincs papám, így nem tudok kivel játszani. A mami most dolgozik. – vonta meg vállát a csöppség.

- Akkor van egy ötletem – kezdett bele Draco. – Mi lenne, ha keresnél magadnak egy apukát?

- Ez nem is annyira rossz ötlet, csak arra figyelj, hogy olyan legyen, akinek még nincs gyereke. Így biztosan játszana veled. – A kicsi arca felragyogott.

- Köszönöm! – azzal el is rohant egyenesen föl a szobájába kis barátaihoz. A két férfi még egy darabig üldögélt a földön.

- Na, ez sínen van. De akkor miért érzem magam ennyire rohadtul? Mintha hazudtam volna szerencsétlennek.

- Ez a lelkiismeret furdalás Malfoy. Üdv a való világban – világosította föl Harry, majd otthagyta a srácot.

.oOo.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.